Hát akkor írok én is egyet, mert írni manapság meglehetősen flex.

A Kalevala c. táncos zenés produkció egy kortárs művész alkotása. Hagyományszerűen hozza a kortársakra jellemző nehezen emészthető és gyakran bizarr szimbólumokat. A darab nem mentes az ember belső ősi ösztönvilágának a végletes kifordításától, sőt (lehet, hogy) arról szól. Azonban finom és mesterien szerkesztett táncos-zenés koreográfiával fogalmazza meg azt. Mindenesetre én szórakozva engedtem át magam az olyan különféle  emberi ösztönök megfigyelésének, mint például pedofília.

Bár a műben valamilyen formában szinte folyamatos utalás van a szexualitásra, egy gyermek számára mindez rejtve és észrevétlen maradhat. Ugyanis nincs fedetlen intim testrész, nincsenek egyértelmű szexre utaló mozdulatok, hanem test- és mozdulatfűzérek engednek bennünket következtetni vágyakra, indulatokra akár. Az előadás egy történetet mesél el, amit talán csak a forgatókönyvíró és a színészek értenek és látnak át teljesen. De a 2x75 perc alatt a történet megértése nélkül is önfeledten el lehet csodálkozni a mesterien kimunkált részleteken, csemegézni a szereplők tökéletes mozdulataiban és sodródni a lendületes dinamikában. A majdnem teltházas produkció után iszogattunk még egy kicsit a Trafó büféjében, ahol egy korsó sör 400 Forint, és a társaság flex.

Mucsi Zoltán szemérmes és Andrássy Máté (!) titanoid előadásmódja miatt is érdemes elmenni az előadásra.